2025.10.21

Üzletünk október 23-24-25-én zárva tart. 

Nyitás 27-én,

 hétfőn 7:30-kor.

Az 56-os forradalom kitörésének történenete lépésről, lépésre.

Mi történt 1956. október 23-án? Ismerd meg az a forradalom kitörésének napján zajló események minden részletét!

1956. október 23-án a magyar diákok, munkások és hétköznapi emberek közösen vonultak az utcára, hogy nyíltan kifejezzék a diktatúra és szovjet megszállás elleni szembenállásukat. Az egyetemisták által kezdeményezett békés felkelés néhány óra alatt olyan szabadságharccá formálódott, ami a magyar szabadság egyik legfényesebb jelképeként lett egyik legfontosabb történelmi dátumunk.Október 23. a szabadság, a bátorság és a nemzeti összefogás szimbólumaként minden évben különleges helyet foglal el a magyar nemzet emlékezetében. Bár a forradalom és szabadságharc rövid életű volt, jelentősége messze túlmutat a szovjetek katonai sikerén: még ha a Nyugat nem is kívánt beavatkozni, Magyarország nagy nemzetközi visszhangot keltve állt ki a vasfüggöny árnyékában a diktatúra ellen küzdők mellett, és kérdőjelezte meg a kommunista rendszer legitimitását.

Még ha a harcot a szovjetek le is verték, ez az esemény még inkább erősítette a nemzeti öntudatot és a szabadságvágyat és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy évtizedekkel később, 1989-ben békés rendszerváltás történhessen.De hogyan lett a békés diáktüntetésből nemzeti szabadságharc? Tudd meg, mi történt 1956. október 23-án azoknak a történéseknek a megismerésével, amik örökre átírták Magyarország történelmét!

Az 1956-os forradalom és szabadaságharc előzményei röviden

Az 1956-os forradalom nem egyetlen pillanat műve volt. A második világháború után Magyarország gazdaságilag és társadalmilag is romokban hevert:

• Az ország területén súlyos harcok zajlottak. A főváros infrastruktúrája és lakóházai szinte teljesen megsemmisültek, a mezőgazdaság és ipar termelőképessége pedig országszerte drasztikusan visszaesett.
• Több százezer katona és civil esett el, és sokan hadifogságba kerültek, ami óriási demográfiai és lelki sebet ejtett a nemzeten.
• Magyarországnak jóvátételt kellett fizetnie a győztes hatalmaknak, nem álltak rendelkezésre az alapvető élelmiszerek, és közben a szovjet csapatok ellátásáról is gondoskodnia kellett.

A helyzetet tovább súlyosbította a Rákosi-rendszer diktatúrája, az erőltetett iparosítás, a beszolgáltatási rendszer, a mindennapi szükségletek nélkülözése és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) terrorja. Sztálin halálával azonban 1953-tól a sztálinizmus fokozatosan válságba került. A társadalom fokozódó elégedetlensége és Moszkva új enyhülési politikája változásokat sürgetett a keleti blokkban.

1956 nyarán a lengyelországi Poznańban munkásfelkelés tört ki, amit bár a szovjetek véresen levertek, megmutatta, hogy a kommunista rendszer bizony sebezhető. A lengyel események megadták az utolsó lökést a magyar értelmiség és fiatalság követeléseinek nyílt felvállalására.A Budapesti Műszaki Egyetem Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) október 22-én 16 pontban fogalmazta meg az egyetemi ifjúság követeléseit, amik többek között a szabad választások, a szovjet csapatok kivonása, a sajtószabadság és Nagy Imre hatalomra való visszatérése köré összpontosultak. Ezek a pontok adták a forradalom közvetlen szellemi hátterét, amit a munkásság és a lakosság széles rétegei támogattak.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének napja

A magyarországi változások reményében és a lengyelek iránti szolidaritásból a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói békés felvonulást szerveztek 1956. október 23-ra. A hatalom először betiltotta a demonstrációt, majd engedélyezte, attól tartva, hogy a tiltás még nagyobb ellenállást váltana ki. A tüntetéshez ekkorra több egyetem is csatlakozott. Mindeközben a város egyes stratégiai pontjain mozgósították az ÁVH erőit.

A pesti egyetemisták délután háromkor a Petőfi-szobornál kezdtek gyülekezni, ahol Sinkovits Imre színművész elszavalta a Nemzeti dalt. A következő megállójuk a Bem-szobor volt, ahol a Műszaki Egyetem diákjai tömörültek. Itt hangzott el szintén Sinkovits Imrétől a Szózat, valamint a diákok 16 pontos követelése. A délután folyamán a lelkesedés és az összefogás vezényelte tüntetők úgy érezték, hogy hosszú évek után végre képesek ők irányítani a történéseket, és a szabadság nem puszta álom, hanem elérhető valóság.

A Bem-tér szimbolikus helyszíne

A lengyel származású Bem József az 1848–49-es szabadságharc hőse és egyik legismertebb hadvezére, a nemzeti összefogás, ellenállás és bátorság szellemiségének megtestesítője. A tiszteletére állított szobor a forradalom egyik kiindulópontjaként a magyar–lengyel barátságot, valamint a 1848-as szabadságharc szellemét és a közös szabadságvágyat szimbolizálta.

A tüntetőkhöz egyre több járókelő és munkából hazafelé tartó csatlakozott. Számuk ekkortájt elérte az 50 000-et, köztük egyre több lyukas zászlóval: a tüntetők kivágták a szovjet mintára alkotott addigi állami címert (Rákosi-címer) a magyar zászlóból. Így lett a lyukas zászló az 1956-os forradalom legismertebb szimbóluma. A tüntetés itt nem ért véget: az elhangzott beszédek után az összegyűlt tömeg egy része a Parlament előtti Kossuth tér felé vette az irányt, ahol este Nagy Imre mondott beszédet. A becslések szerint mintegy 200000 tüntető gyűlt össze a Parlament előtt. Nagy Imre a Parlament ablakából igyekezett nyugalomra inteni a tüntetőket. A tömeg másik része a Városligetnél a Sztálin-szobor körül, valamint a Magyar Rádió székháza előtt folytatta a tüntetést, és közben a következőket skandálták:

• Ez a haza magyar haza, minden orosz menjen haza!
• Ruszkik haza!
• Szabadságra szavazunk, Kossuth-címert akarunk!
• Aki magyar, velünk tart!
• Függetlenség, szabadság!
• Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!
• Éljen a lengyel munkáspárt!
• Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!

Előbbiek az esti órákban minden rendelkezésükre álló eszközzel, többórás próbálkozást követően végül ledöntötték a diktatúrát és szovjet rendszert jelképező hatalmas Sztálin-szobrot. Ez az esemény a régi rendszer bukásának és a forradalom kezdetének ikonikus jelképe, amivel egy időben a 16 pontos követeléslista 13. pontját sikerült részben teljesíteni:

Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.

A nyolc méteres szobor egy 15 méteres alapzaton és egy 18 méter széles tribünön helyezkedett el a Felvonulási téren. Ez volt a politikai elit helye a katonai parádék és különféle felvonulások megtekintéséhez. A szobor ledöntésével azonban most már az átlagember is felmászhatott erre a tribünre. A szobrot a Blaha Lujza térre vontatták, ahol az összegyűlt nép szinte azonnal nekifogott a feldarabolásának. Ezután a szobor maradványai köztéri látványosságként és fontos találkozóhelyként funkcionált a forradalom leverésééig.A Magyar Rádiónál összegyűltek azt szerették volna, hogy olvassák be a rádióban a követeléseiket. Ez azonban nem történt meg, sőt este nyolckor Gerő Ernő megtorlással fenyegető, provokatív beszéde volt hallható, ami nagy felháborodást keltett, és még több embert vonzott a tüntetők körébe.

A városban ekkor már pattanásig feszült a helyzet. A Sztálin-szobor ledöntése, a Rádió előtti tömeg és a folyamatosan érkező újabb tüntetők egyértelműen jelezték, hogy a rendszer iránti félelmük végleg szertefoszlott: az emberek megízlelték a szabadságot, és ekkor már nem lehetett visszatérni a régi rendhez.A Rádió védelméért felelős ÁVH képviselői este nyolc-kilenc körül a fentiekben említett rigmusokat skandáló dühös tömegbe lőttek, ami több ember halálát okozta. A tragédia híre gyorsan terjedt. Ekkor viszont már a tüntetők is fel voltak szerelkezve: fegyverek kerültek elő laktanyákból, rendőrőrsökről és civilektől, sokan Molotov-koktélokat készítettek, és barikádokat emeltek. Budapest utcáin éjfél után már fegyveres harc dúlt.

A városban ekkor már pattanásig feszült a helyzet. A Sztálin-szobor ledöntése, a Rádió előtti tömeg és a folyamatosan érkező újabb tüntetők egyértelműen jelezték, hogy a rendszer iránti félelmük végleg szertefoszlott: az emberek megízlelték a szabadságot, és ekkor már nem lehetett visszatérni a régi rendhez.A Rádió védelméért felelős ÁVH képviselői este nyolc-kilenc körül a fentiekben említett rigmusokat skandáló dühös tömegbe lőttek, ami több ember halálát okozta. A tragédia híre gyorsan terjedt. Ekkor viszont már a tüntetők is fel voltak szerelkezve: fegyverek kerültek elő laktanyákból, rendőrőrsökről és civilektől, sokan Molotov-koktélokat készítettek, és barikádokat emeltek. Budapest utcáin éjfél után már fegyveres harc dúlt.

Az október 23-ai események jelentősége

Október 23-a fordulópontot jelentett a magyar történelemben. Egy békés diáktüntetésből néhány óra leforgásával nemzeti felkelés lett. A 16 pont kihirdetésével, a Sztálin-szobor ledöntésével és a Rádió ostromával a magyar nép kinyilvánította, hogy nem hajlandó tovább tűrni a szovjet uralmat és a diktatúrát.Az események híre Magyarország határain túl is nagy médiavisszhangot keltett, példát mutatva más elnyomott népeknek is, hogy a diktatúra nem megingathatatlan. Bár a felkelést végül leverte a szovjet hadsereg, a forradalom jelentősége máig megkérdőjelezhetetlen, mert az emberek összefogása örök érvényű üzenetet hordoz: a szabadságért mindig érdemes harcolni. Erre a bátorságra, összefogásra és elszántságra emlékezünk október 23-án.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc következményei röviden

Az október 23-án történtek felgyorsították az eseményeket. 24-én hajnalra már Nagy Imre ült a miniszterelnöki székben, aki a tárgyalásban és az engedményekben látta a megoldást. A pártvezetők azonban a szovjet és a pártot támogató alakulatok kemény fellépését támogatták.A következő napokat véres fegyveres összetűzések határozták meg. A szovjetek Gerő helyére Kádár Jánost tették, aki feloszlatta a Magyar Dolgozók Pártját (MDP) és az újonnan megalapított Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetője lett. Nagy Imre feloszlatta az ÁVH-t, és béremelést ígért. A kormány javasolta a Kossuth-címer használatát, március 15. nemzeti ünneppé tételét, és október 30-án a többpártrendszer mellett döntött. A rend országszerte helyreállni látszott.

Mindezt azonban sem a szovjet vezetőség, sem a korábbi párttámogatók nem nézték jó szemmel. Ráadásul Moszkva már döntött a magyarországi forradalom katonai beavatkozással történő leveréséről. Mivel a Nyugat nem szándékozott beavatkozni, semmi sem állt a szovjetek útjában, és november 4-én leverték a forradalmat. Több ezer ember halt meg, tízezreket börtönöztek be és százezrek menekültek külföldre.A forradalom bukása ellenére az 56-os események után a kommunista rendszer soha nem nyerte vissza korábbi legitimitását, és hosszú távon a rendszerváltás útjára állította az országot.

Összegzés

Október 23-a a magyar szabadság egyik legfényesebb jelképeként él a magyar köztudatban és történelemben. 1956-ban ezen a napon diákok, munkások, értelmiségiek és hétköznapi emberek együtt mutatták meg, hogy többé nem akarnak diktatúrában élni.Az olyan szimbólumok és jelképes események, mint a lyukas zászló, a szobordöntés és a Rádió ostroma világosan jelezték, hogy a magyar nép akár a legnagyobb hatalommal is kész szembeszállni a szabadságért. Bár a forradalom végül szovjet győzelemmel zárult, a bátorság, az összefogás és a szabadság iránti rendíthetetlen vágy ma is ugyanolyan időszerű, mint akkor. Minden évben ezen a napon emlékezünk azokra, akik életüket kockáztatták és adták a hazáért.

Forrás: https://www.superprof.hu/blog/forradalom-elso-napja-reszletesen/